Egy templomi humorest váratlan párosításnak tűnhet, ám amikor a katolikus humorista, Carl Kozlowski és régi barátja, Scott Vinci vasárnapi mise után kezdett fellépéseket szervezni egy Los Angeles-i plébánián, rájöttek, hogy a nevetés olyan módokon hozhatja össze az embereket, amelyekre nem számítottak. Közel 10 évvel később szervezetük, a Catholic Laughter, az ország plébániáira visz humoros esteket.
Miután Kozlowski Chicagóból Los Angelesbe költözött, elkezdett egy hollywoodi plébániára járni, ahol még chicagói éveiből ismerte a plébánost. A plébános valamilyen szórakoztató programot szeretett volna a plébánia havi fánkos vasárnapjain. Tudva, hogy Kozlowski humorista, megkérdezte tőle, vállalna-e egy humorestet. Kozlowski ezután Vinci segítségét kérte – aki korábban már segített neki műsorokat létrehozni.
„Megtartottuk az első műsort, és azt hiszem, az emberek először kissé értetlenkedtek, azon tűnődve, miért állnak emberek a színpadon, és mondanak vicceket mikrofonba, miközben mi beszélgetni próbálunk és a fánkjainkat esszük, de az óra végére mindenki nevetett. Így elég pozitív visszajelzést kapott ahhoz, hogy folytassa” – mondta Kozlowski az EWTN Newsnak adott interjúban.
A következő négy hónapban egyre többen kezdtek el járni a havi humorestre. Kozlowski elmondta, hogy a hír a környező városrészekbe is eljutott, és még nem katolikusok is elkezdtek részt venni rajta.
Látva a humorestek sikerét, a plébános jótékonysági előadást szervezett, hogy pénzt gyűjtsenek a templom javítására. Az eseménynek olyan kedvező fogadtatása volt, hogy a plébánián helyhiány miatt embereket kellett elküldeni.

Innen indult el kettejük kezdeményezése, a Catholic Laughter. A társaság trágárságtól mentes stand-up műsorokat kínál plébániáknak, iskoláknak, adománygyűjtő eseményeknek, lelkigyakorlatoknak, jótékonysági rendezvényeknek, egyedülállók csoportjainak és másoknak. Az általuk foglalkoztatott humoristák olyan műsorokban szerepeltek, mint a „The Tonight Show with Jimmy Fallon”, a Comedy Central, a „The Late Show with Stephen Colbert”, a The Laugh Factory és a The Comedy Store.
Bár nem minden humorista katolikus – nagyjából a felük az —, mindannyian trágárságtól mentes humorral fellépő, hívő komikusok.
Kozlowski szerint az egyik legnagyobb hatású pillanat, amelynek tanúja volt, az volt, amikor meghallotta annak történetét, hogy egyik humorestjük miként vezetett vissza valakit 20 év után az Egyházba.
„A katolikusok sokszor elhozzák nem katolikus barátaikat az előadásokra – vagy olyanokat, akik eltávolodtak a katolikus hittől, és örökkévalóság óta nem jártak templomba —, mert tudják, hogy ez szórakoztató környezet lesz arra, hogy megismertessék őket egy katolikus közeggel” – magyarázta Kozlowski. „És emlékszem, egy hölgy elhozta a férjét, aki nem járt misére. Azt mondta, hogy csaknem 20 évvel korábban hagyta abba a templomba járást, de eljött az előadásra, olyan jól érezte magát, hogy utána elkezdett vele együtt misére járni.”
Vinci számára a legtöbb örömet adó előadások közé tartoznak azok, amelyek különböző jótékonysági szervezetek számára segítenek pénzt gyűjteni. Elmondta, hogy a Catholic Laughter több egymást követő évben is műsort tartott a Friends of Rwandan Education számára, amely egy Hudsonban (Ohio) működő nonprofit szervezet, és amely az iskolai támogatás, ösztöndíjak és üzleti képzésekhez nyújtott támogatások révén arra törekszik, hogy megerősítse a ruandai tinédzsereket és fiatal felnőtteket.
„Egyszerűen nagyon jó érzés volt segíteni különböző jótékonysági szervezeteknek és embereknek, különösen azért, mert néhány olyan szervezet, amelynek korábban dolgoztunk, azon az estén, amikor [a műsort] csináltuk, több mint 100 000 dollárt gyűjtött össze a jegyeladásból, aztán pedig árveréseket, csendes árveréseket és élő árveréseket tartottak … Ez igazán nagy örömmel tölt el” – mondta Vinci az EWTN Newsnak.
A barátok egyetértenek abban, hogy ezek az előadások az evangelizáció egy formáját is szolgálják, mivel „erősítik a közösségi összetartozást” – mondta Vinci.
„Úgy érzem, az egyházi közösség nagyrészt a mise utáni időben épül, még akkor is, ha csak kávézásról és fánkevésről van szó a templom után. Akkor ismered meg a többi plébániatagot, és akkor beszélgetsz velük” – tette hozzá. „Ez pedig egy közösségi est, de ott talán olyan emberekkel is találkoznak a templomból, akikkel korábban nem beszéltek, vagy meglátják őket a templomban, és azt mondják: »Ó, emlékszem rád a humorestről« … Úgy érzed, megosztottatok valamit.”

Vinci elmondta, reméli, hogy azok, akik részt vesznek előadásaikon, magukkal viszik azt a gondolatot, hogy bár „a vallás nagyon komoly dolog, a vallásnak és az életnek is vannak humoros oldalai, és ezt megosztani a többi plébániataggal szerintem valami különleges.”
A Catholic Laughterrel kapcsolatos reményeikről Vinci azt mondta, reméli, hogy „ezt az ország még több templomába, sőt más országokba is el tudjuk vinni, és … egyszerűen csak még több helyre, még több templomba, még több adománygyűjtő eseményre stb. szeretnénk eljuttatni és terjeszteni az örömöt.”
